Amikor Dóri és Marci felkértek, hogy örökítsem meg az esküvőjüket, már az első beszélgetésünkből kiderült: ez nem egy hagyományos esküvő lesz. Azt mondták, hogy az ő napjuk leginkább róluk szól majd – sok nevetés, természetesség, könnyed pillanatok, kevés formalitás. Pont, ahogy én is szeretek fotózni.
A helyszín egy vidéki birtok volt, hatalmas fákkal és egy kis tóval a háttérben. A készülődés pillanatai mindig izgalmasak: a menyasszony sminkje, a barátnők nevetgélése, a vőlegény izgatott pillantásai. Ezekben a pillanatokban már érezhető a nap különleges hangulata – és ezeket a finom rezdüléseket szeretem megörökíteni.
A ceremónia alatt Dóri és Marci nem tudtak elszakadni egymás tekintetétől. Volt valami különösen szép abban, ahogyan egymásra néztek – mintha csak ők ketten lettek volna a világon. Amikor kimondták az igent, nem volt szükség szavakra. Az arcuk mindent elárult.
A kreatív fotózás során nem próbáltam irányítani őket. Egyszerűen csak hagytam, hogy önmaguk legyenek. A legjobb képek így születnek. Egy könnyed csók, egy spontán táncmozdulat, vagy egy halk nevetés – ezek azok a részletek, amelyek örökké megmaradnak.
Az este végén, amikor már táncolt mindenki, és a fények sejtelmesen pislákoltak a kertben, készítettem egy képet róluk, amint egymás kezét fogva ülnek egy padon. Csendes pillanat volt a nap forgatagában – és pont ettől lett tökéletes.
Az esküvői fotózás számomra mindig megtiszteltetés. Egy nap, amely tele van valódi érzelmekkel – és én ott lehetek, hogy ezeket megőrizzem az örökkévalóságnak.
