A tavasz mindig különleges időszak számomra fotósként. A természet ébredezik, a fények újra lágyak, melegek, a levegő tele van ígérettel és frissességgel. Egyik kedvenc családi fotózásom is tavasszal történt – egy olyan délelőttön, amikor minden tökéletes volt. Az idő, a helyszín, és legfőképp az a szeretetteljes család, akikkel együtt tölthettem az időt.
A fotózás egy virágzó réten zajlott a város szélén. A fák már rózsaszínes-fehéres virágokba borultak, a fű zöldellt, és a napfény áttörve a lombokon aranylóan simogatta a tájat. A család két kisgyermekkel érkezett, akik azonnal birtokba vették a rétet – szaladgáltak, virágokat gyűjtöttek, pillangókat kergettek. Nem is kellett sokat mondanom: a természetes pillanatok jöttek maguktól.
Az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor a nagyobbik testvér óvatosan virágot adott a kishúgának. Az a kis mozdulat, az a félénk mosoly – mindent elmondott arról, hogyan működik ez a család. Tele szeretettel, türelemmel, valódi összetartozással.
A szülők is végig felszabadultak voltak. Sokat nevettek, játszottak a gyerekekkel, ölelték őket – ilyenkor nem csak a fényképezőgépet használom, hanem szinte érzem is, milyen különleges energiák mozognak körülöttünk. Ezeket próbálom képekbe zárni, hogy amikor évek múlva visszanézik, újra átéljék ugyanazt a napot.
A fotózás végén a család összebújt egy pokrócon, a gyerekek már kicsit fáradtan, de annál boldogabban. A háttérben virágzó fák, elmosódó zöldek, és az arany fény – mintha egy tavaszi álom lett volna.
Számomra a családi fotózás nem csupán képek készítése. Hanem egy közös élmény. Egy megállított pillanat az időben, amit megőrizhetünk – egy örök emlék a legfontosabbakról: az összetartozásról, a szeretetről és az együtt töltött időről.
